Új bejegyzés Frissítés

2007.05.19. 20:42

VIKK:)

2007.05.19. 20:42

Jó sokat írtál:)

2007.05.14. 17:48

Hali! Ma az egész délutánomat a lovaim körül, az istállómban töltöttem. :) Suli után elsőp utam ide vezetett. Először is alaposan kisöpörtem az istállómat, és a nyergesben rendet raktam. Ráfért már;) A nyeregeket leporoltam, és egy-két kantárt, amelyik rosszabb állapotban volt, bőrápolóval bekentem. Behoztam a legelőről Pötyit, Döcit, Pamínát, Mágust, Kisasszonyt, Capuccinot és Szeszélyt, őket kora reggel tettem oda ki. Kivezettem helyettük a bérben tartott lovakat, és néhány saját lovamat: Démont, Árnyékot, Fehér Aranyt, Fekete Vihart, Hurrikánt, Ördögöt és Ezredest. Egyszóval majdnem az összes frízemet. Bogárt maradt a boxában, vele más terveim voltak. Ezután megjavítottam az állatorvosi rendelő karámját, mert egy helyen leszakadt a villanypásztor, és ez elég veszélyes. Még szerencse, hogy most nincsenek beteg pacik. Visszamentem az istállómba, és látván, hogy a boxajtók milyen siralmas állapotban vannak(a valaha fehér festék rég lefoszlott róluk), elhatároztam, hogy újrafestem őket. Vihart és Afrikát, két szertelen csikómat kitettem a homokos karámba, hadd hancúrozzanak, míg én dolgozok. Bogár már türelmetlenül rugdalta a falat, mivel a két megmaradt lovamat, Felséget és Santanat is kivittem, méghozzá a jártatógépbe. Bogárt ezután a szabadonugratóba tettem, ne unatkozzon, míg festekm és legfőképpen ne szívjon be nagyon a festékszagból. 19 boxajtó lefestése nem ment olyan gyorsan, mint gondoltam, de mikor kész lettem, büszkén csodáltam meg a művem. Lepolíroztam a régebbi, szürkés réteget, és gyönyörű középbarnára festettem újjá. Így legalább az ajtók színe már megy a sötétbarna ajtófélvákhoz és az oszlopok színéhez. Kicsit pihentem, aztán kivittem egy kantárt, nyeregalátétet és egy nyerget, és felszereltem Bogárt. Az ugratóban már kiugrabugrálta magát, így készségesen hagyta, hogy a hátára üljek. Felpattantam, és elindultunk a karámok felé. Megkerültük az egész birtokot, aztán kerültünkj egyet az erdő legrejtettebb ösvényein, végül egy fergeteges vágtával koronáztuk meg a lovaglást a főösvényen. Este nyolc körül értünk be, már szürkült, ezért gyorsan bevezettem, leszereltem Bogárt, és bevezettem a lovász segítségével az összes lovat a legelőről. A jártatógépből és a homokos karámből is visszavezettem a lovaimat. Ezután lecsutakoltam Bogárt, akinek a teste izzadságban úszott, és megjutalmaztam egy fél zacskónyi lókeksszel. :)) Mindegyik lovam alatt kialmoztam, elvittem a trágyát, majd kaptak friss szénát, zabot és fejenként két répát. ragyi

2007.05.06. 18:15

A hétvégén az egyik lovas barátom farmján jártam, ő is lovakat tenyészt, csak ő paint-eket. Annyira aranyos és barátkozó volt ez a kiscsikó! Fontolóra vettem, hogy megvegyem-e a morgan tenyészetembe, mert pont eladó a kicsike. Maggi-nek hívják, és öt hónapos. Lehet, hogy megveszem! :) ragyi

2007.03.05. 19:46

Hy! A hétvégén nagy munkába fogtam: az összes lovam boxát teljesen kitakarítottam, az etetőket is beleértve, és újrafestettem az ajtófélfákat és boxajtókat is. Mindezt szombat délelőtt kezdtem, úgy 10 körül, és ebédszünetet SEM(!) tartva este hatkor fejeztem be az ügyködést. Akkor is azért, mert majd' összeestem az éhségtől. A lovaim ezalatt békésen álldogáltak az ideiglenesen rendelkezésükre bocsátott istállóban, ahol a beteg pacikat szoktuk tartani. /Most hél' istennek nincsenek beteg lovacskák:)/ Az éjszakát is az elkülönítő-istállóban töltötték, itt kaptak vacsorát is, mert ugye a festéknek is meg kell száradnia valamikor... Az ajtófélfák sötétbarnák, a boxajtók mahagónibarnák lettek, fehér kerettel. Mire másnap(vasárnap) reggel visszamentem, már szépen megszáradt, és csak egy ajtót kellett átfestenem, mert összefolytak rajta a színek. Így Capuccinó lovam mégegy napig az elkülönítő vendégszeretét élvezte, bár társai híján ezt már nem találta olyan jó mókának... Úgy hajnali kettőkor, az éj közepén az éjjeliőr halálra váltan telefonált, hogy a beteg pacik istállója felől rugdosás hangja hallatszik. /Szegény ember nem tudta, hogy az istálló még nem üres./ Megnyugtattam, hogy nincs szó semmiféle szellemről, de kénytelen voltam kikocsikázni a helyszínre, hogy a tomboló Capuccinót lecsillapítsam, mert majdnem szétrúgta már a boxát... Rémülten tág orrlyukakkal bámult rám, szinte vádolt, hogy miért hagytam egyedül egy egész éjszakára. Szóval minden ízében remegő lovamat bevezettem jól ismert régi, ám újrafestett boxába, ami még mindig erős festékszagot árasztott. Őt azonban ez nem nagyon zavarta- röviden megszaglászta az ajtót, majd le is heveredett a friss szalmára. Na, ez elintézve, gondoltam, csakhogy nem számoltam vele: Capuccino bevezetésével az istálló éjszakai rendjét alaposan megbontottam: sorra ébredtek fel először az én pacijaim, majd a többi magánistálló, végül az árvaház lovai is, nem értették, mi történik. Ideges nyerítőarzenálba kezdtek, mire felébredt a lovász, aki ma a sok munka miatt itt aludt a nyergesben. Hangosan szitkozódva kászálódott ki a szerszámosból, majd felkapcsolta a villanyt, hogy megnézze, mi történik a lovak körül. Talán azt hitte, kiszökött valamelyik. Ehelyett elég érdekes látvány tárult a szeme elé: az egyik box ajtaja nyitva, és előtte ott áll a megilletődött éjjeliőr, mellette pedig én... Hát, mi tagadás, furcsán méregetett végig, mire magamon végignézve megértettem az okát: világoskék lovacskás pizsamám fölé otthon félálomban csak egy lovaglókabátot és egy csizmát húztam. Tényleg viccesen nézhettem ki... ragyi

2007.02.22. 19:12

Ma nagyon jót lovagoltam Ezredesen. Íme az élménybeszámolóm időrendben. /Lentről felfelé olvasd!/ 19:09 ragyi: Mindenesetre elégedetten fejeztem be a lovaglást, és elhatároztam, hogy ha jobb idő lesz, sokat gyakorolok majd Ezredessel az ugratópályán. 19:08 ragyi: Nem bántam, mert szerintem a lényeg az, hogy lovam bízott bennem annyira, hogy ilyen kilátástalan helyzetben is nekiment az akadálynak a kedvemért. Biztos Ő is tudta, hogy ezt nem vihetjük át... 19:07 ragyi: Ettől megjött a kedvem (na meg az önbizalmam), és végigmentem a többi akadályon is. Az utolsó kanyart túl szűkre vettem, két vágtaugrásból kellett rámennem az akadályra, szinte oldalról ugrattam Ezredest, le is verte a lécet. 19:04 ragyi: Izgatottan lovagoltam rá az első akadályra, megérezte az idegállapotomat és kicsit felcsapta a fejét az ugrás előtt, de kitűnően átvitte. 19:04 ragyi: "Ezt hagyjuk"-gondoltam, ezért kárpótlásként felállítottam egy ugrópályát. Kezdetnek alacsonyra, 50 centire tettem a léceket, nehogy megerőltessen Ezredest, meg még ugye soha nem is ugrattam vele. 19:02 ragyi: A járóiskolára is rámentem, de először kitért előle. Ezt nem értettem, mert egész addig nagyon készséges volt, de úgy tűnik a járóiskolát nem szereti. Másodszorra már ráment, de össze-vissza cincálta a rudakat... 19:00 ragyi: De hát olyan könnyű Ezredessel bánni! Hibátlanul hajtotta végre az alapvető feladatokat, és ami nagyon jó: ügetésben, vágtában sem veszített a tempóból, nem kellett hajtani a gyakorlatok közben sem. Ez nagyon ritka. 18:59 ragyi: Nem egy fiatal vadóc már, korához méltóan elég megfontolt. A fedelesben ültem rajta, az eredetileg egy órásra tervezett edzés végül duplájára nyúlt. 18:58 ragyi: Ma Ezredesen ültem! Őt még nem sokszor lovagoltam, de már most látszik, hogy nem lesz vele probléma...

2006.11.29. 19:23

(Előző lovaglás leírásának folytatása) Mint már mondtam, Démivel egy csodálatos délutánt tölöttem együtt tegnap. Ott tartottam, hogy kiértünk a tóhoz, ami a hideg ellenére még nem volt befagyva. Belegázoltam a lovammal a vízbe, akinek eleinte nem volt ellenvetése a dolog ellen, hiszen nem fél a víztől, de mikor beleért a négy csüdje, riadtan ugratott velem ki a a partra... :)) Sejthettem volna, hogy hideg lesz neki. Ekkor már majdnem háreom kerek órája ültewm lóháton, ezért úgy döntöttem, ennyi mára elég lesz- meg azt sem akartam, hogy véletlenül Démon lába felfázzon, ezért hazafelé vettem az irányt. Egész pontosan a rét felé kanyarodtam, mivel ez a legrövidebb út. Az ösvényen ügetni kezdtem Démivel, és ebben a kiegyensúlyozott tempóban értük el a rétet. Itt még beindítottam vágtába, egyenesen keresztülszeltük a rétet, a kijárónál pedig visszafogtam lépésbe. Még ügetgettem vele, míg kiértünk a falu széléhez, utána már lépésben haladtunk az istállóm felé. Odabent leszerszámoztam, de mivel lecsutakolni nem maradt erőm, egy köteg szénával végighúztam a testét a jól ismert módon. Pacikám ennél nem is igényelt többet, kiült a szemeire az álmosság, így megsimogattam a homlokát, raktam eléje szénát és zabot, majd elbúcsúztam tőle és kimentem a boxból. Még bekukkantottam Ördöghöz, Hurrikánhoz és Ezredeshez, meg az összes lovamnak adtam vacsorát. Mikor hazaindulásom előtt benéztem Démi boxába(odakint már egészen besötétedett), hűséges lovam már rég húzta a "lóbőrt"... ragyi

2006.11.28. 19:30

Halihó! Ma kora délután ültem Démonon terepen! Ez a ló még mindig olyan nagyszerű, mint régebben volt... Csak mert mostanában nem nagyon foglalkoztam a frízeimmel, inkább az új pacijaim kötöttek le, mint Capuccino vagy Ördög. /Itt megjegyzem: Ördög mára egy hihetetlenül kiegyensúlyozott, kedves és megbízható ló. Mondjuk gyerekeket nem ültetnék rá.../ Szóval kimentem Démonnal a rétre, de végül az erdő szinte összes ösvényét megjártuk. Mintegy három órát kint voltam, és nagyon jó volt! Pacim higgadtan viselkedett, bár szokásos kíváncsiságát nem bírta legyőzni. Kissé meglepődtem, mikor se szó, se beszéd odavitt egy kis leágazáshoz, ahova oda se akartam menni. :) Persze megugrás nélkül én sosem úszom meg a lovaglást, de ezúttal nem volt veszélyes. Békésen mendegéltünk az erdei ösvényen egy kiadós vágtával és vagy félórányi ügetéssel a hátunk mögött, javában gyönyörködtünk az őszi természetben, mikor hirtelen elénk ugrott egy üregi nyúl. Talán egy róka elől menekülhetett, de szegény majdnem szívrohamot kapott, mikor minket megpillantott. Démon az előbukkanó nyuszi miatt egy olyan ágaskodáskezdeményt produkált, majd tolatott hátra vagy 5 métert, de hamar tudtára adtam, hogy a rebellis viselkedés ma nem helyénvaló. Kár lenne egy eséssel elrontanom ezt a csodálatos lovaglást.... A nyúl még mindig kővé dermedve gubbasztott az ösvényünk közepén, így jobbnak láttam megfordulni és egy kerülőúton menni tovább. Óvatos próbáltam lenni, mert azon az elven, hogy a nyúl menekült valami elől, a rókának is a közelben kellett lennie. Az meg végképp nem hiányzott... Tudom, hajlamos vagyok ilyenkor egy kissé túlidegeskedni a helyzetet, de hát a biztonság az első! Mire kiértünk az ösvény végére, már egészen megnyugodtam, Démon pedig eddig sem feszélyezte magát; ismét a különböző bogyók, bokrok, fagyott fűcsomók kötötték le a figyelmét. Egy negyedórányi járás után elérkeztünk a tóhoz vezető ösvény bejáratához, és mivel még semmi kedvem sem volt hazaindulni(ahogy Déminek sem), rákanyarodtunk. A fűről itt még nem tűnt el nyomtalanul a reggeli fagy: a fák rejtekébe nem hatol be a napsugár, ezért a talaj nyirkos, lehullott falevelekkel borított. A fák koronája teljesen eltűnt, de az összkép mégsem barátságtalan. A bokrokon pirosló termések és bogyók megszínesítik a tájat, és összességében elég harmonikus látványt nyújt.

2006.11.21. 14:48

Halihó! Mostanában a pacijaim folyton a jártatógépet koptatják, már lassan én is kezdem unni... De mit tegyek, ha semmire/semmi jóra/ nincs időm??!! Capuccino és Afrika kezdenek elkanászodni, mert nem foglalkozom velük eleget, az összes csődöröm őrjöng, mert televan, és Pamína készül depresszióba esniu a hiányom miatt... Ez nagyon hízelgő ugyan, de mégis úőgy érzem, elég kaotikus a hangulat az istállómban. Ma volt egy szabad délutánom, ezért elkezdtem felszámolni a zilált helyzetet. Először is Mágust, Bogárt, Fekete Vihart, Árnyékot, Fehér Aranyt, Kisasszony(egyszóval a frízeimet) kicsaptam a legelőre, velük nem lesz baj, mert nagyon összeszokott kis csapat. Pötyi és Döci, két westernlovam éppen a karám szabadságát élvezi, fegyelmezetten viselkedtek, míg Capuccino-t lefutószáraztam. És Pamína, hát izé... Őneki nem tudtam különbet kitalálni: egy kupac répával felszerelkezve bementem a boxába és jól megszeretgettem. A szemén látszott, hogy ezt többre értékelte akármilyen karámnál. Végül fogtam magam és levittem a két csikót a lovaglóösvényre sétálni: Vihart és Afrikát. Nagy dologra vállalkoztam, de ismerem annyira az én kis Viharomat, hogy Ő sosem csap patáliát maga körül. Szelíd teremtés, békésen baktatott mellettem, és jól tolerálta, hogy néha inkább Afrika hisztijeivel kellett foglalkoznom. Visszafelé menet úgy elfáradtam, hogy legszívesebben felpattantam volna valamelyik pacim hátára... Csak az a gond, hogy még nincsenek belovagolva, és valószínűleg úgysem tudtam volna csak úgy felülni. Na mindegy. Mostantól igyekszem több időt fordítani rájuk, és lovagolni is a lovaimat. ragyi

2006.10.24. 18:27

Helló! A jegyzetelést kissé elhanyagoltam, de talán pont azért, mert semmi különös nem történt velem. A suli elég sok időpmet lefoglalja, de amikor csak tehetem, kijövök ide és ellenőrzöm a lovászok munkáját, na meg persze segítek is nekik. (Akár már csukott szemmel is fel tudnám söpörni a lovaim istállóját:) A lovaglásra sincs sok időm, örülök, ha hetente kétszer-háromszor lóra ülhetek. Terepre menni meg pláne nincs időm, így a karámban múlatom az időt, rendszerint dobok egy nyerget meg egy kantárt Pamínára, és járkálok vele a füves legelőn. Ő nagyon szelíd, így a fegyelmezéssel nem kell törődnöm, és attól sem kell tartanom, hogy kilő alólam, ami ilyen fáradt kedvemben igencsak rosszul esne. (Vagy esnék én:/) Pamet ezenkívül a többi ló társasága sem zavarja, tehát nem gond, ha esetleg a kancák is kint vannak a legelőn. Edzeni nem gyakran szoktam, még vágtázni sincs nagyon erőm, de Pamína könnyed ügetése nem erőltet meg. Tegnap összeszedtem magam, felnyergeltem Bogár lovamat, és némi időm lévén elindultam terepre. Csak a rétig mentem, mert éreztem a lovamból kitörni készülő életenergiát... (Mit nem adtam volna, ha ez az energia rám is átragad) Kicsit edzettem vele, ügetésben készséges volt, vágtában elsőre majdnem elvitt, de végül megfogtam. Egyszer ugrott csak meg, amikor közvetlenül a lába alól ugrott ki egy nyuszi, így ezért nem hibáztatható. Mostanában ennyi történik, semmi különös, ha lesz valami, majd megírom. ragyi

2006.10.02. 16:25

HelLÓ Mindenki! Ma irtó szuper napom volt:))) Végig Capuccinon lovagoltam a karámban, nagyon édes ez a ló! /Azon kívül, hogy kissé öntörvényű és pimasz, de hát ennyi belefér.../ Szőrén lovagoltam rajta, a zabláját meg feszítőzaíblára cseréltem, így egy kicsit könnyebb volt felmérni, hogy mit tud. Habár már üldögéltem rajta néhányszor, komolyabban még sosem tettem próbára a tudását. Kis bemelegítő lépés után ügetni kezdtem vele, és néhány elengedtető gyakorlatot végeztünk: kisköröket, nyolcasokat, kígyóvaonalat, átváltást. Végül beindítottam vágtába. Kicsit izgultam, hogy mit fog reagálni, de teljesen normálisan engedelmeskedett, és meg kell mondjam, iszonyú kényelmes hintalóvágtája van! Tipikusan hintázva mozog, és nagyon lassan halad közben. Kis ösztökéléssel sem veszti el a lendületét, és szerencsére nem kell végig piszkálni az oldalát ahhoz, hogy tartsa a jármódot és az iramot, de azért elrohanni sem akar. Vágtában könnyedén megcsináltam az ügetésben elvégzett gyakorlatokat, majd felállítottam egy alacsony akadályt, és megpróbáltam átugrani... Capuccino kicsit tétovázott, de azért engedelmeskedett. Így utólag már látom, hogy az ugróképességén sokat kell még fejleszteni, mert nagyon bizonytalan abban, hogy honnan kell elugrania, és nem tudja még bemérni, mennyi lépés fér bele az ugrás előtti területbe. Veszített a lendületéből, de én tovább ösztökéltem, az akadályt meg már nem lehetett kikerülni, így a végére csak egy tétova szökkenés lett belőle! :D Olyan volt mint mikor az ember későn veszi észre az előtte fekvő farönköt, nem akar megbotlani, de kikerülni már nincs idő, így egy szökkenéssel átbucskázik rajta. Hát Capuccinoval is ezt hajtottuk végre. :) Mikor visszaállt lépésbe az akadály mögött, akkor vettem csak észre magam: a lovam marja előtt jóval, a nyaka elején csücsültem;))) ragyi

2006.09.30. 09:32

2. Hali! Folytatom az új morgan kancáim történetét! Mint már mondtam, nyolcan vannak: Meridián, Breezy, Kézpénz, Wedgewood, Jamaica, Cro Magnon, Kedves, Türelem. Breezy egy valódi albínó kanca, még csak nyolc éves és kiváló állapotnak örvend! Őt azonnal kiszúrtam, mert imádom az albínókat, és van már egy albínó csődöröm, Albi. Azonnal körvonalazódni kezdett bennem a jövőjük: mennyi csodálatos kis albínó csikó születhet ettől a két lótól! Teljesen belemerültem az ábrándozásba, de sajnos eszembe jutott, hogy az albínóságot a pigment(festékanyag) hiánya okozza a szervezetben, és ez igaz, hogy szép, de gyakorlatilag egy mutáció. Több mutáns gént hordozó egyed párosítása pedig nem éppen a legjobb ötlet, mert az utódok pórul járhatnak... Megláttam egy másik életerős kancát, Wedgewood-ot, akibe azonnal beleszerettem. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, Őt megveszem! Wedgewood-ra jó sok licitáló volt, de megszereztem:) Úgy voltam vele, hogy eléggé kancahíján vagyok, ezért választottam további három lovat: Kézpénzt, Türelemet és Kedvest. Kézpénz csodás testalkatú ló, Kedves egy mézes báránynál is szelídebb, Türelem pedig nagyon karakteres kanca. Egy-két korábbi csikója is eladó volt, megnéztem őket és mindegyik hasonlított az anyjára. Ekkor döntöttem úgy, hogy épp elég lovat vásároltam, nem kísértem magam tovább, hanem hazamegyek a szerzett kancákkal: Wedgewood-dal, Kedvessel, Türelemmel és Kézpénzzel. folyt. köv. ragyi

2006.09.25. 20:43

1. Hy!!! Nemrég 8 csodálatos lancával gazdagodott a morgan tenyészetem! A csődörök már nagyon többségben voltak, és kevés volt az összeillő(illetve éppen nem vemhes) ló, ezért egy kis állományfrissítést eszközöltem. A múlt héten volt pár száz kilométerre innen egy morgan tenyészszemle, amit a tulajdonos azért rendezett, mert anyagilag csődbe ment, és sürgősen el kellett adnia a tenyészkancái felét. Kiváló adottságú lovak, a tulaj szorult helyzete miatt pedig elég alacsony áron és "párban kedvezménnyel" adta el őket.

2006.09.19. 15:03

Heló! Ma kora délután kimentem az erdőbe Ördöggel a szokásos kis "rehabilitáló lovaglásra". Már nagyon ügyesen fegyelmezi magát, megfontoltan viselkedik és nem ijedezik szinte semmitől. Viszont nagyon kezes, és imád menni! Lovaglás után leszereltem, bevezettem a boxába, és egy hirtelen ötlettől vezérelve felszereltem Mágust, mert rá tegnap nem jutott időm. Míg néhány lovamat(Bogárt, Kisasszonyt, Capuccinot és Hurrikánt) betettem a jártatógépbe, türelmetlerül kaparta maga alatt a földet... Mire visszaértem, már jókora gödröt ásott:) A biztonság(om) kedvéért kicsit lefutószáraztam, ami nem ártott neki. Úgy tele volt, hogy először majdnem elrántott magával. Mire rendesen elszédültem, sikerült megnyugodnia és indulhatott a lovaglás! Eredetileg a füves legelőre akartam menni, de Mágus olyan aranyosan lelkesedett, hogy végre Őt is lovagolom, hogy ismét az erdőnek vettem az irányt. Végigbaktattunk a főösvényen, kicsit ügettünk is, aztán kilyukadtunk a rétre, ahol elkezdtem dolgoztatni egy csöppet. Bemelegítettünk, majd lépésben és ügetésben kacskaringóztam vele, kisköröket, átváltásokat csináltunk, és mikor ezek már jól mentek, Mágus beadta a fejét és csak akkor keztem vágtázni vele. Nagyon meglódult, majdnem hátraestem, de nem hagytam elrohanni, hanem az összeszedettségét megtartva szép kényelmes munkavágtában csináltuk végig az összes gyakorlatot. Jó ideig eltartott, mire ez sikerült, de a végére megértette, mit akarok tőle és nagyon koncentrált. Másfél óra elteltével teljesen lefáradt szellemileg, már a csizmasegítségekre se nagyon akart hallgatni, úgyhogy hazafelé kezdtem orientálni. Mikor elértük azt a részt, ahol az ösvény kiszélesedik és egyenes, elindítottam vágtába. Eleinte szép lassan ment, azt hitte, még mindig gyakorlatozni akarok vele, de elég hamar ráérzett a sebesség ízére, és meg sem álltunk hazáig! Nagyon jó érzés volt, igazán régen lovagoltam már ennyit Máguson. Lendületes, értelmes ló, de hát csődör, úgyhogy erélyesnek kel vele lenni. Néha kicsit nehezen boldogulok vele, de ma teljesen együttműködő volt. ragyi

2006.09.18. 19:02

Hy! Ma egész délutánomat a pacikáimnak szenteltem, imádom őket! Annyit lovaztam és lovagoltam, hogy hullafáradtan értem haza. Ma olyan lovagolhatnékom volt a tegnapi esetet követően, hogy azonnal a magánistállómhoz mentem. A füves legelőre kitettem a csődöreim, a kancákat pedig a mellette lévő homokos karámba a heréltekkel együtt. Kivittem az összes ló kantárját, először Döciét vettem a kezembe és a többit a karámfára akasztottam. Felültem a kis westernlóra, és elkezdtem lovagolni Őt körbe-körbe. Pötyi nagyon édes volt, egész végig jött utánunk:) Capuccino a karám szélénél állt és a kívül lévő füvet legelte elmélyülten, míg Árnyék és Fehér Arany alaposan meghempergett a porban, nagy bosszúságomra. Fehér Arany szőrét különösen nehéz ilyenkor kitisztítani. Lovagoltam Döcin vagy háromnegyed órán át, nagyszerű érzés volt vágtázni vele, főleg, hogy Pötyi is ott galoppozott a nyomunkban! Nagyo kényelmes ló ez a Döcike! Utána eszembe jutott, hogy a többiekre is kell idő, úgyhogy lovagoltam Pötyin egy fél órát, vele is vágtáztam egy csomót. Neki is pont olyan széles és puha a háta, mint a párjának. Felség, Ördög és Szeszély épp a jártatógépet koptatták, így rájuk nem volt gondom. Capuccino megint nem hagyta magát megfogni, így egy 10 perces kergetőzés után meguntam és felültem Pamínára. A két kisebb termetű ló után nagyon jó érzés volt Pamína vékony hátán ülni, és a hosszú lépéseit is könnyebb kiülni. Egy negyed óra bemelegítés után pár kör vágtával és egy kör laza lépéssel befejeztem a vele való munkát, de azonnal felpattantam Santana hátára. Ő egy új ló nálam, de régebben volt egy ízületsérülése, ezért vele csak léptem és kígyóvonalakat meg átváltásokat csináltam. Kisasszony épp futószáron dolgozott; az egyik edzőnek gyakorta odaadom, mert nagyon szelíd, és kezdőket lehet rajta lovagoltatni. Mindenkit végigsimiztem és átmentem a füves karámba a csődöreimhez, akik azonnal rámrontottak. :) Démon a jártatógépben volt, így őrá sem volt gondom, de Bogárra felültem egy 20 parc erejéig. Persze azonnal kilőtt alattam, és száguldoztunk két kört, mire meg tudtam állítani. Fekete Viher nagyon édes volt, és persze nyugodt, mint mindig. Ezredesen is ültem egy öt perc erejéig, de sajnos már Mágusra és Hurrikánra nem jutott időm. ragyi

2006.09.17. 12:26

Helló! A mai nap nagyon szépnek indult, így fogtam magam és kimentem az istállókhoz. Először végigjártam az árva lovakat, mindenkit megsimiztem, és mindegyikük kapott tőlem egy-egy lókekszet. Vitality különösen örült, olyan édes ez a ló! Ezután átsétáltam a mépnek istállóján, körbenéztem, hogy minden rendben van-e és a kancák istállóján keresztül az én istállóm felé vettem az irányt. A kancaistállóban szintén csend uralkodott, csak néhány kiscsikó horkolt egy kicsit. :) Végre odaértem az én kicsikéimhez! Mágus és Bogár a karámban álltak ésa türelmetlenül kaparni kezdtek, mikor megláttak, Fekete Vihar hátrébb szundikált. Fehér Arany a boxból sandított kifelé, Pötyi csak a farát mutatta felém... Ördög vidáman dugta ki a fején a boxajtó fölött, Capuccino... Ő pedig nem volt sehol! Az ajataja nyitva volt, a hátsó karámban sem találtam- idegesen jártam körbe az istállót, de hál istennek megleltem a kis szemtelent! :) Az istálló háta mögött legelészett békésen, nem is zavartatta magát. Megkönnyebbülten akartam elkepni, de mindig odébbment, akárhányszor közeledtem. Ezt jó sokszor végigjátszotta, míg egészen etávolodtunk. Árnyék érdeklőüdve figyelte, mi történik. Fél üra elmúltával már kezdett kissé kiborítani a dolog, de nem estem neki Capuccino-nak, mert ismertem már annyira, hogy akkor azonnal elfutna és bottal üthentém a nyomát. Végül másfél óra kergetőzés után szép lassan bejártuk az összes karám környékét, mire a szerszámosépületnél sikerült elkapnom. Nagyon megkönnyebbültem, ugyanakkor bosszantott, hogy Capuccino mintha csak jót derülne az egészen, békésen baktatott mellettem. Jól bereteszeltem a boxát, és elkezdtem felkantározni Döcit. Szőrén terveztem egy jó kis tereplovaglást az erdő mentén, de ez a kis "pluszmunka" jelentősen lerövidítette az időmet. Mire kiértünk az ösvényhez, már jöhetettem is vissza, épp hogy csak hazaértem ebédre. Ez volt az nap, mikor rádöbbentem, hogy Capuccino ki tudja nyitni a boxajtót... ragyi

2006.09.13. 15:07

Helló! Mostanában sokat vagyok itt, a lovaimnál, hiszen egy ideje már feléjük sem volt időm nézni. Minden délután kimegyek Ördöggel az erdőbe, és egyre jobban élvezi! Kellemes kis kirándulásokat szoktunk tenni, és végre úgy tűnik, a pacimnak helyreállt a lelkvilága! Nagyon aranyosan nézelődik, miközben megyünk, néha már kissé nehéz is vele, annyira érdekli minden, és olyankor össze-vissza megy meg elbotlik mindenben... Szóval nagyon aranyos és érdeklődő ló, már több mint egy hete nem volt egyetlen  kitörése sem. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen gyorsan fejlődik. Mivel Ördögöt lovagolom, a többi hátasomhoz inkább csak benézek, viszek nekik csemegét, vagy futószáron dolgozok velük. A frízeimen olyan régen ültem, hogy szerintem már el is felejtették, milyen a szerszám, és legközelebb nem hagyják majd magukat felkantározni- és nyergelni. A csődörök, Mágus, Bogár és Fekete Vihar már nagyon türelmetlenek, de sajna nekik egyenlőre marad a jártatógép... (Múltkor Mágus megrongálta, mert ki akart törni. Nekem kellett kifizetni a kárt.) Nem bírnak magukkal, főleg most, hogy Kisasszony sárlik... Megszakad a szívem, hogy külön kell választani a párjától, de most nem akarok újabb kiscsikót, a tenyészetemben van elég:) Pötyivel egész jól szerepeltünk a távlovagló versenyen, ki is fáradt rendesen, úgyhogy egy kis ideig hagyom. Döcivel és Szeszéllyel voltam a tréningen, úgyhogy leginkább Fehért Aranyt és az új lovaimat kéne mozgatni. De időm az nincs ennyi... ragyi

2006.08.20. 13:28

Hy! Annyi, de annyi dolgom van, hogy még a saját lovaimra sincs időm! Ez azért elég rossz! Viki is visszajöhetne már... Sajnos nem tudok egyedül mindent megcsinálni időben. Ma is hoztak 3 lovat-Mojito, De Javu és Dubai- akiket el kellett helyeznem. Közben egyre több a nevező a csikószépségversenyen, amit örömmel veszek! Lassan meg kéne már rendezni a shire tenyészszemlét is... A lovak készen állnak, minden papírjuk megvan, de nekem semmire nincs időm. Csak egy szavamba kerülne, és már szállítanák is ide őket, hogy lehessen licitálni. Azért az új lovamra, Ördögre szakítottam időt! Elvittem orvoshoz, aki megvizsgálta a reflexeit, és megállapította, hogy minden rendben. Megnyugodtam, de azért felhívtam az előző tulajt, aki meglepő hírekkel szolgált. Azt mondta, Ördögöt Ő mentette ki egy elhanyagolt, régi hangárból, ahol magára volt hagyva... Ez olyan szörnyű! Állítólag még csikó volt, mikor megtalálta lesoványodva, élelem nélkül, egy betonrengeteg közepén! Ez a ló egészen egyéves koráig nem látott természetet! Növényekkel, állatokkal, sőt más lovakkal sem találkozott! Ő magához vette, felnevelte, és díjlovaglásban versenyeztette, mikor kiderült, milyen tehetséges ló. Sajnos azonban a természettől való félelmét nem lehet belőle kinevelni sehogy...-mondta. Ekkor elhatároztam, hogy majd én helyreteszem ennek a szerencsétlen lónak a lekivilágát! Rögtön azzal lezdtem, hogy vittem az én Ördögömnek egy kis csemegét... ragyi

2006.08.19. 10:06

Hali! Tegnap nagyon sokat dolgoztam az oldalon, egyedül megcsináltam a Venni szeretnék!-et, a munkákat, átírtam az örökbefogadott lovaknál a gazdik neveit, átneveztem egy csomó lovat... Szóval ma kis pihenőt tartok, és főként a tréninggel foglalkozom. Viki rendelt egy kondíciót fejlesztő tréninget az új loábak, Tarkannak. Igyekszem mihamarább megcsinálni. Ma lovagoltam is ám! Délelőtt kimentem terepre a másik új pacimmal, Ördöggel. Hihetetlenül érdekes ez a ló! Nekem úgy adták el, hogy teljesen terpbiztos, aminek körülbelül csak a fele igaz... Mégsem értem a kicsikémet, mert zizegő, a napfénytől csillogó-villódzó eldobott zacskóktól és szemetektől meg sem rezzent, ám egyszer csak kifutott a lába alól egy gyíkocska, és féktelen vágtában lőtt ki! Alig tudtam összeszedni, mert már jó ideje mentünk, és előzőleg odadobtam neki az egész szárat. Gyorsan összekaptam, nagy nehezen(kb. 100 méter megtétele után) megállítottam, de láttam valami furit: ez a ló láthatóan jobban megijedt, mint én magam, vagy akár a gyík! Őrülten zihált, a lábai remegtek, és ahelyett, hogy idegesen táncolt volna alattam, földbe gyökerezett lábbal állt, mint aki mindjárt összeesik. Nagyon aggódtam, így leszálltam róla, és láttam, hogy a szíve még mindig hevesen ver. Visszafelé egy rövidke út volt hátra, amit mellette sétálva tettem meg. Rögtön elhatároztam, hogy amint időm engedi, elviszem az orvoshoz. Szörnyen aggódom. ragyi

2006.08.12. 17:37

Ma délelőtt először ültem az egyik új lovamon, akit Ezredesnek hívnak! Ő egy középkorú, igen értelmes fríz csődör, akivel egyszerűen öröm edzeni! Már most nagyon jól kijövünk egymással. Délután sem restelkedtem, habár csúnya idő volt és esett az eső, mégis kimentem a karámba dolgozni az én édes pacikámmal, Pamínával! Őrajta mindig felér egy relaxációval a lovaglás... Kedves, nyugodt, és ha tele van, akkor sem ugrál, maximum kicsit gyorsan megy. Ma is eléggé fognom kellett, mert már ezer éve nem ültem rajta. Lassan annyi lovam van, hogy nem tudom mindet edzeni! Ezért úgy döntöttem, mostmár inkább idősebb, vagy lesérült lovakat is veszek, akiken lehet lovagolni, de nem szorulnak folyamatos edzésre. Miután Pamínáról leszálltam, nagyon fáradt voltam. Jól megdolgoztatott a szentem! Na mostmár megyek, adok enni a lovaknak, és megitatom őket. Innen hallani Mágus nyihogását.

[30-11] [10-1]