A híres "Suttogóról", Monty Roberts-ről már film is készült. Ez azonban nem csak egy kitalált történet, a férfi sem egy fantáziaszereplő, hanem élő ember. A "suttogóságról" megoszlanak a vélemények, ám ma már egyre inkább elfogadott.

Azon alapul, hogy a Suttogó annyira figyel a lóra, hogy meghallja, amit az állat "suttog" neki, és Ő is így kommunikál a lóval.

Ez a dolog persze szó szerint nem így működik, de lehet valakiből suttogó!

Természetesen ehhez rengeteg gyakorlat kell és érteni kell a lovak nyelvén!

Ezt a módszert kiválóan lehet hasznosítani vadlovak befogásánál, amikor először próbál egy ember közeledni a vadlóhoz.

Jellegzetes a kép: a lovat beterelik egy kisebb méretű karámba(mely általában kör alakú), és a tréner is bemegy hozzá. Ilyenkor természetes, hogy szegény pára(mármint a ló!:) nagyon meg van ijedve, van, amelyik csak lohol körbe-körbe a karám mentén, mások viszont csak álldogálnak és gyanakodva méregetik a trénert.

Az ember egy rövid idő elteltével-mikor az állat kezdi megszokni az Ő jelenlétét-elkezd közelíteni a lóhoz: kinyújtja felé a kezét és lassan lépked felé. Csak semmi elhamarkodott mozdulat! A ló minden apró rezzenéstől megrémülhet.

A bátrabb példányok előfordul, hogy egész közel engedik magukhoz trénerüket, talán még meg is szagolják a feléjük nyújtott kezet, de megérinteni már nem nagyon hagyják magukat; rendszerint a karám egy távolabbi pontjába menekülnek.

Ilyenkor kezdődik a "játék az idegekkel", hogy tréfásan fejezzük ki a következő lépést a megszelídítés felé. A tréner próbálkozás helyett ugyanis megáll egy helyben, esetleg le is ül a földre. A vadló látszólag nem is foglalkozik vele: "Ha Te is békénhagysz, akkor én is téged!"-gondolhatná. Kíváncsisága azonban egy idő után felülkerekedik rajta! Ezt használja ki a tréner ebben a helyzet. Nincs más dolga, mint csücsülni és türelmesen várni, míg egyszer csak a ló megteszi felé az első tétova lépést! Megvárja, míg az állat lassan odaaraszol hozzá kíváncsiságától vezérelve, ám ekkor is vigyázni kell, mert a négylábú bármelyik pillanatban kész a menekülésre.

Ha a trénernek szerencséje van, a paci egész hamar odamegy hozzá, megszagolgatja, megnézi magának. Előfordulhat, hogy még azt is megengedi, hogy az ember megérintse az orrát. Lehet azonban, hogy a ló annyira félénk, hogy jóval több időbe telik, míg idáig eljutnak vele. Ám egy jó suttogónak ez nem jelenthet gondot.

Az első foglalkozás ezzel akár véget is érhet, hiszen a ló koncentrálóképessége is véges, de a tanulás gyorsasága egyedenként változó. A szoktatás következő lépése az lesz, hogy megpróbálnak kötőféket tenni az állatra. Persze csak azután, hogy a ló valamennyire tűri a simogatást. (Ha a fejét és a nyakát hagyja, az már jó eredmény, a többi testrészére még jó ideig kényes lesz.) Ha a kötőfék nem került fel a pacira, még további gyakorlásra van szükség, ha viszont sikerült, akkor rácsatolnak egy vezetőszárat vagy futószárat. Itt már semmit sem jelent, ha az állat azelőtt nyugodtan viselkedett, hiszen ez az első helyzet, hogy személyes szabadságát korlátozzák. (A kötél miatt nem mozoghat szabadon és kedve szerint.) Ilyenkor általában az első reakció a menekülés, amiből még nagyobb riadalom lesz, hiszen hiába próbál, nem tud eliszkolni. Rendszerint a megrettent vadló körbe-körbe rohangál a karámban, ugrál, bakol, össze-vissza forgolódik(itt a trénernek nagyon kell a kötél miatt figyelnie), egy szóval kitörési lehetőséget keres. Többnyire azzal sem törődik, hogyha eszeveszett vágtája közben az trénert is magával rántja;)

Az embernek ilyenkor nyugodtan, de határozottan kell viselkednie, és semmiképp sem szabad a lónak engedni! Az hamarosan megnyugszik valamennyire, így le lehet róla venni a felszereléseket. A következő foglalkozás alkalmával is meg kell ismételni ezt a gyakorlatot, egészen addig, míg a ló higgatan, minden idegeskedés nélkül végre nem tudja hajtani. Ha sehogyan sem akar együtt dolgozni a trénerrel, akkor érdemes legelőről kezdeni a kapcsolat kialakítását, és egy-egy dolog elsajátítására több időt hagyni neki.

Az alapdolgok megtanultával következik a belovaglás, amiről már a tulajdonos dönti el, hogy milyen lovaglási stílus alapján, és kivel lovagoltatja be kedvencét.

A suttogó módszer lényege tehát ezen a példán is jól kivehető: együtt dolgozni a lóval, de úgy, hogy az a ló ne csak megtegye, de meg is AKARJA tenni, amit kérünk tőle. Ez roppant nehéz feladat és sok türelmet, fáradtságos munkát igényel, de segítségével sokkal közelebb kerül egymáshoz a két fél: az ember és a ló.

Ez a módszer rengeteg lónak segíthet megszeretni a ménesen kívüli világot, és sok elrontott ló-ember kapcsolatot tehet újra virágzó barátsággá.

Ez a cikk saját írásom, ezért kérem, hogy senki se lopja el! Ha valakinek nagyon kell, írjon: szirenaudvar@freemail.hu

ragyi