Az azték ló őshazája Dél-Amerika, Mexikó.

Génjeiben nagyszerű fajták jellemvonásit hordozza: az egész azték ló andalúziai, criollo és a quarter horse lovak keveredéséből áll össze. Tenyésztését 1972-ben kezdték, ezért ha belegondolunk, a többi, régebb óta létező lófajtához képest az azték ló elég "fiatal", talán emiatt nem is túlzottan elterjedt, és kevesen is ismerik.

Felismerni szintén nem egyszerű. Az azték ló melegvérű, jellege első ránézésre egyértelműen hátasló-jelleg, hiszen egy kecses, elegáns lóval állunk szemben, ám ez a lófajta hámos munkára is megfelelő, különösen a mezőgazdasági munkákban vették hasznát, bár mára ez a hasznosítása kissé elavult. Versenyzésre és sportolásra alkalmas, de hobbylónak is ideális lehet.

Marmagassága 155 cm körül van. A fej kicsi, a nyak izmos, a sörény dús, a lábak arányosak. Színek tekintetében a foltost kivéve minden megengedett.

Kellemes jellemű ló, élénk, figyelmes, együttműködő, testi adottságai jók: gyors, mégis kitartó lófajta.

Azték ló kéz alatti munkában-ilyenre is kiválóan alakalmasak.

Nyereg alatt-méghozzá egy westernversenyen. Egy újabb felhasználási lehetőség a fajtát illetően.