A lipicai nagy múltra tekinthet vissza, és ma már sok országban előfordul. Emiatt lehetnek különbségek ló és ló között, de a fajta nagyjából egységes külsőt nyert.

A lipicai lovak különlegessége, hogy a csikók feketén, vagy sötétszürkén születnek, és az idő múlásával világosodnak ki. Minél idősebb egy lipicai, annál "szürkébb", vagyis szó szerint véve annál fehérebb.

A ló felépítése tetszetős, feje általában kosfej, mely a testhez képest talán kicsit nagy, de nem ormótlan. (Vannak területek azonban, ahol a fej vonala egyenes: ilyenek a Romániában található lovak például.) A szemek értelmet sugároznak, nagyok, szépek. A nyak magas illesztésű, szépen ívelt. Háta, fara jól izmolt, szügye széles, izmos. Lábai szárazak, előfordulhat, hogy a csüd(elöl és hátul) kissé meredek.

Mozgása akciós.

Marmagassága: kb. 152-162 cm. (A mar környéke is elég izmos, emiatt a mar kissé elmosódott jellegű.)

Jellemző színváltozatok: leggyakoribb a szürke, de ritkán előfordul pej illetve fekete is.

A lipicai sok jó tulajdonságot egyesít magában; nincsenek nagy igényei, tanulékony, impozáns megjelenésű, szívós, engedelmes. Fogatlónak kiváló, testalkata ezt méginkább elősegíti. Ma is nagy arányban használják fogatversenyzésben, emellett a Bécsi Spanyoliskola kizárólag lipicai lovakat tart és használ a bemutatóihoz.