A nóniusz fajta hagyományos magyar lófajtáinkhoz tartozik, így érdemes szót ejteni róla, hogy került Magyarországra.

A napóleoni háborúk idején a francia ménesből több tenyészmén került zsákmányul külföldre az osztrák hadaknak köszönhetően. Közülük egyet, a Nonius nevű mént Mezőhegyesre osztották be 1816-ban. Ezek után Nonius 17 év alatt 122 kancát és 79 mént nemzett 368 kanca fedezésével. Ménutódai közül 15 Mezőhegyesen fedezett regisztrált tenyészménként. Ennek eredményeképp létrejött egy fajta, amely az akkori követelményeknek megfelelő katonai hátasként és fogatoslóként is funkcionált. A vérvonalba később néhány angol telivér is bekerült, hogy a beltenyésztésből adódó küllemi hibákat kiküszöböljék.

Noniuson kívül volt még 4 nagyon fontos alakítója és örökítője a fajtának: Nonius XXIX, Nonius XXXI, Nonius XXXVI, és Nonius XLII, akik a századfordulón fedeztek.

Nonius AXXXIX (fent)

Nonius BXXXI

A nóniusz fajta katonai felhasználása a II. világháború után megszűnt, az Alföldön használták fogatmunkában. Mára tenyésztőegyesület gondoskodik a fajta tiszta megörökítéséről.