A bardigiano nevét Bardi városáról kapta. Az olasz hadsereg 1861-ig használta ezt az erős lovat. Hegyi póni, emellett tipikus munkaló, ma is használják a mezőgazdaságban.A fajta az idők során erősen keveredett más vérvonalakkal, így 1972-ben újrakezdték a tudatos tenyésztését.

Jó felépítésű, robosztus póni, kiválóan viseli az időjárás viszontagságait, jól alkalmazkodott a nehéz terpen való munkához is. (A hegyekben farönkhúzáshoz használták.) Szemei nagyok, gyakran alig látszódnak ki a dús üstök és sörény alól. Fülei aprók, tömzsik, élénken forgatja őket. Mindig résen van, minden érdekli. Színe barnásvörös pej, a szabályos pejtől a vöröses árnyalattal foltozott feketéig.

Nagyszerű hátasló,nyugodtsága miatt gyerekek és kezdők számára is ideális. Kocsiban is remekül dolgozik.

A tenyészete hazánkban még nem túl kiterjedt, de a Bardigiano Országos Lótenyésztő Egyesület már felkarolta az ügyet. Elsődleges cél a fajta jellegzetességeinek megőrzése a tenyésztés során. A szaporításba csak arra alkalmas egyedeket vesznek be, az ideges, ijedős lovakat nem részesítik előnyben. A kancának 135-147 cm magasnak kell lennie, a ménnek pedig min. 139 cm és maximium 149 cm-nek ahhoz, hogy nyilvántartásba kerülhessen.