A paso fino fajta Dél-Amerikából, Peruból származik. Kialakulása a 16. századba nyúlik vissza, és az "Újvilág" gyarmatosítóinak "köszönhető". A spanyol hódítók ugyanis berbereket, andalúzokat és más spanyol vérű lovakat hoztak magukkal, melyek keveredtek az ottani őshonos lovakkal.

A paso fino igen szép megjelenésű, kecses, mégis energiát sugárzó. Feje elegáns, közepes méretű. A sörény és a farok hosszú, dús, selymes. Testalkata kissé zömök, ez leginkább mély szügyének köszönhető. Patái igen erősek, kemények, jól bírják a terhelést. Mozgása gyors, energikus.

Marmagassága 142 cm körül van.

A paso finot leginkább lovaglásra használják, ám sokoldalúságának köszönhetően westernlovaglásra és kocsihúzásra is alkalmas. Oktató lóként is alkalmazzák, akár mozgássérültek, mozgáskorlátozottak lovagotatására, terápiás célokra, de voltizslónak is kiváló. Bemutatókon, western díjlovaglás versenyeken találkozhatunk velünk, illetve az olyan versenyeken, ahol különböző speciális jármódokban vetekednek.

Színek tekintetében szinte az összes változat elfogadott a fajtánál; fekete, a pej árnyalatai, palomino, szürke, sárga és még pöttyös is.

A paso fino nevében is látszik, hogy képes a paso jármódra, méghozzá veleszületett képességként, tehát nem kell rá megtanítani.

A paso-nak három változata van:

Paso corto: rendkívül kényelmes jármód a ló és lovasa számára egyaránt. Kb. a közepes tempójú ügetéssel egyenlő a gyorsasága, és a ló akár órákig is képes tartani ezt a jármódot.

Klasszikus fino: a ló gyorsan emelgeti a lábait, ám nagyon lassan, szinte lépőtempóban halad előre, "táncol egy helyben". A jármód nagy összeszedettséget kíván.

Paso largo: a három jármód közül a leggyorsabb és a legkevesebb összeszedettséget igényeli, a lovas számára szintén kényelmes.